A szállodák csillagozását az egyik elképzelés szerint Nagy-Britanniából származik és 1912-ben jelöltek így először szállodát.
A brit Automobil Szövetség (AA) akkori titkára, bizonyos Stenson Cooke találta ki a rendszert. Cooke korábban egy bor- és szeszesital kereskedésben dolgozott eladóként, s azt gondolta, hogy a márkás italoknál megismert csillagozás hasonlóan jelentheti a szállodák minőségét is. Megszületett a háromcsillagos szálloda kategóriája.
Vannak országok, ahol a csillagozás a hotel saját hatáskörébe tartozik, van, ahol az önkormányzat végzi, van, ahol egy állami turisztikai szervezet végzi a besorolást, sőt olyan is létezik – még ez Európai Unión belül is, például Finnország –, ahol egyáltalán nem jelölik ilyen módon a hoteleket.
Borzalmasan nehéz egy egységes minőségjelölési szintet kidolgozni, ugyanis kultúránként is jelentősen változnak az igények.
Míg Távol-Keleten az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy kisebb terekben éljenek, így egy apró szoba is minősülhet négy-, vagy akár ötcsillagosnak is, mifelénk ez elképzelhetetlen.
Skandináviában egy hotel esetében alapelvárás a szauna, míg Európa déli államaiban ez távolról sincs így, de hasonló különbséget jelent a bidé is Franciaországban, ami arrafelé szinte kötelező kellék, ám nem igazán igénylik a vendégek. És akkor még nem említettük az arab világban divatossá vált hétcsillagos szállodákat, amiket ugyan senki nem sorolt be ilyen szintre (a hivatalos besorolások egytől ötig csillagozzák a szállókat), de a szállodák építtetői valahogy jelölni akarták a még sosem látott luxusszinteket, és ezt találták ki hozzá.
Az emberi munka mint tényező nagyban befolyásolja a munka elvégzésének minőségét, ami esetenként a szálloda munkájának akadályozásához vezethet.
Az elmúlt időben emiatt egyre több és több szálloda mozdult el a szolgáltatások standardizálása felé.
A standardok olyan kritériumokat határoznak meg, amelyeknek megfelelően az ügyfélszolgálat és a személyzet által nyújtandó általános szolgáltatások egy becsült szintjét kell biztosítani.
A nemzeti, kulturális és egyéb hagyományok miatt világszerte minden állam a saját szálláshelyi besorolási rendszerét alkalmazza, amely azonban megakadályozza az egységes besorolási rendszer globális bevezetését.
Több mint 30 különféle szálláshely-besorolási rendszer létezik a szálláshely komfortszintje alapján (például):
Levonhatjuk ugyanakkor a következtetést, mely szerint a különböző besorolási rendszerek közös nyelvet beszélnek az alábbiakat illetően:
Az utazó számára nem világos, hogy pontosan mit várhat egy 3-4*-os , vagy más kategóriájú szállodától a Közel-Keleten, az Egyesült Államokban, vagy akár az Európai Unión belül. Ez a felismerés vezette az Európai Unió szálloda és vendéglátó szövetségeinek ernyő szervezetét,a HOTREC-et, amikor néhány éve elkezdett foglalkozni az egyes tagországokban kialakított szállodai minősítési rendszerek egymáshoz való közelítésének előkészítésével, aminek eredményeként 2009-ben eljutottak a Hotelstars Union szállodai minősítési rendszer megalapításához.
Az alábbi alapelvek figyelembe vételével 2009. december 14-én Prágában a Cseh, a Holland, a Német, a Magyar, az Osztrák, a Svájci és a Svéd Szállodaszövetség megalapította a Hotelstars Union-t.
1* - Turista Szerény igényeket kielégítő szálloda
A Hotelstars Union nyitott további EU tagországok szállodaszövetségei számára is.
A brit Automobil Szövetség (AA) akkori titkára, bizonyos Stenson Cooke találta ki a rendszert. Cooke korábban egy bor- és szeszesital kereskedésben dolgozott eladóként, s azt gondolta, hogy a márkás italoknál megismert csillagozás hasonlóan jelentheti a szállodák minőségét is. Megszületett a háromcsillagos szálloda kategóriája.
Vannak országok, ahol a csillagozás a hotel saját hatáskörébe tartozik, van, ahol az önkormányzat végzi, van, ahol egy állami turisztikai szervezet végzi a besorolást, sőt olyan is létezik – még ez Európai Unión belül is, például Finnország –, ahol egyáltalán nem jelölik ilyen módon a hoteleket.
Borzalmasan nehéz egy egységes minőségjelölési szintet kidolgozni, ugyanis kultúránként is jelentősen változnak az igények.
Míg Távol-Keleten az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy kisebb terekben éljenek, így egy apró szoba is minősülhet négy-, vagy akár ötcsillagosnak is, mifelénk ez elképzelhetetlen.
Skandináviában egy hotel esetében alapelvárás a szauna, míg Európa déli államaiban ez távolról sincs így, de hasonló különbséget jelent a bidé is Franciaországban, ami arrafelé szinte kötelező kellék, ám nem igazán igénylik a vendégek. És akkor még nem említettük az arab világban divatossá vált hétcsillagos szállodákat, amiket ugyan senki nem sorolt be ilyen szintre (a hivatalos besorolások egytől ötig csillagozzák a szállókat), de a szállodák építtetői valahogy jelölni akarták a még sosem látott luxusszinteket, és ezt találták ki hozzá.
Az emberi munka mint tényező nagyban befolyásolja a munka elvégzésének minőségét, ami esetenként a szálloda munkájának akadályozásához vezethet.
Az elmúlt időben emiatt egyre több és több szálloda mozdult el a szolgáltatások standardizálása felé.
A standardok olyan kritériumokat határoznak meg, amelyeknek megfelelően az ügyfélszolgálat és a személyzet által nyújtandó általános szolgáltatások egy becsült szintjét kell biztosítani.
A nemzeti, kulturális és egyéb hagyományok miatt világszerte minden állam a saját szálláshelyi besorolási rendszerét alkalmazza, amely azonban megakadályozza az egységes besorolási rendszer globális bevezetését.
Több mint 30 különféle szálláshely-besorolási rendszer létezik a szálláshely komfortszintje alapján (például):
- az Európai rendszer/a csillagok rendszere;
- a betűk rendszere;
- a „koronák” rendszere;
- a szintek rendszere.
- (A) Azon államok csoportja, amely nem fogadtak el semmilyen besorolási rendszert – mint pl. a skandináv államok. Ezekben az országokban a besorolási rendszerek ellenzőinek legitimációs érve a piac szabadsága, amely ellentmond az intervenció és kontroll minden formájának.
- (B) Az olyan országok, amelyek szintén nem fogadtak el hivatalos besorolási rendszereket, ám rendelkeznek egy nem hivatalos besorolási rendszerrel, mely általánosan elismert. Az Egyesült Királyságban két gépkocsitársaság (Gépkocsi Egyesület és a Királyi Automobil Klub) egy csillagokon alapuló rangsorolási rendszert vezettek be 1*–5* terjedő rendszerben.
Más országokban (Svájc, Németország) maguk a szállodatulajdonosok kategorizálják szolgáltatásaikat az egyéb szakmai szervezetek által meghatározott besorolási rendszer alapján. - (C) Végül egyes országok egy többé-kevésbé részletes formális besorolási rendszert fogadnak el. (Olaszország, Írország, Hollandia, Görögország, Luxemburg stb.). A legösszetettebb rendszerek egyike Franciaországban található.
- (D) Vannak országok ahol több hivatalos rendszer is működik egyszerre.
Törökországban például két különböző rendszer működik egyszerre: létezik a központi kormányzat által felállított kategorizálás és létezik a helyi hatóságok által meghatározott besorolás is.
Levonhatjuk ugyanakkor a következtetést, mely szerint a különböző besorolási rendszerek közös nyelvet beszélnek az alábbiakat illetően:
- a nyújtott szolgáltatások minősége;
- az épület általános állapota;
- a szálloda hall;
- a szállodai létesítmények;
- a szálláshelyek;
- a mellékhelyiségek;
- az étkezők;
- a szálloda díjába beletartozó, avagy egy külön juttatásért, a turisták számára nyújtott minimális szolgáltatások;
- a személyzet attitűdje és hozzáértése.
Az utazó számára nem világos, hogy pontosan mit várhat egy 3-4*-os , vagy más kategóriájú szállodától a Közel-Keleten, az Egyesült Államokban, vagy akár az Európai Unión belül. Ez a felismerés vezette az Európai Unió szálloda és vendéglátó szövetségeinek ernyő szervezetét,a HOTREC-et, amikor néhány éve elkezdett foglalkozni az egyes tagországokban kialakított szállodai minősítési rendszerek egymáshoz való közelítésének előkészítésével, aminek eredményeként 2009-ben eljutottak a Hotelstars Union szállodai minősítési rendszer megalapításához.
Az alábbi alapelvek figyelembe vételével 2009. december 14-én Prágában a Cseh, a Holland, a Német, a Magyar, az Osztrák, a Svájci és a Svéd Szállodaszövetség megalapította a Hotelstars Union-t.
1* - Turista Szerény igényeket kielégítő szálloda
- Minden szoba fürdőszobával, WC-vel van ellátva,
- A szobákat naponta takarítják,
- Minden szobában színes TV van,
- A szoba berendezéséhez asztal és szék tartozik
- A szállodában porta működik
- Telefon, telefax áll a vendég rendelkezésére
- Bővített reggelit, italokat kínálnak a szállodában
- Csomagmegőrzésről gondoskodnak
- Büféreggeli
- Olvasólámpa az ágynál
- Törülközők, sampon
- Polcos ruhásszekrény
- Higiéniai cikkek árusítása a szállodában
- Hitelkártyás fizetési lehetőség
- A porta legalább 14 órán keresztül működik, 24 órán keresztül elérhető
- Idegen nyelven beszélő munkatársak
- Telefon a vendégszobákban
- Internet elérhetőség a szobákban, vagy a közösségi térben
- A fürdőszobában hajszárító, arctörlő kendő
- A vendégszobában tükör, bőröndtartó
- Cipőtisztító szerek, kérésre mosás, vasalás a vendég részére
- Kérésre plusz párna és takaró
- Vendégpanaszok szervezett kezelése
- Legalább 18 órán keresztül működő recepció, 24 órán keresztül elérhető
- A szállodai hallban kényelmes bútorok, italfelszolgálás, bár
- Büfé- vagy a la carte reggeli , szobaszerviz
- Kérésre fürdőköpeny, papucs
- A fürdőszobában többféle kozmetikai cikk (tusfürdő, sampon, zuhanysapka, stb.), kozmetikai tükör, bőséges lerakófelület
- Internet elérés és internet terminál
- 24 órán keresztül működő recepció, több nyelvet beszélő személyzettel
- Kocsirendező, ajtónálló, londíner
- Concierge szolgáltatás
- étterem
- Minibár, 24 órás szobaszerviz
- A fürdőszobában egyedi kiszerelésű, márkás kozmetikai cikkek
- Internet, PC csatlakozás a vendégszobában
- Szobai széf
- Vasalási, cipőtisztítási szolgáltatás
- Esti ágyazás
- A szolgáltatások anonym tesztelése
A Hotelstars Union nyitott további EU tagországok szállodaszövetségei számára is.