Megbetegítő munka - Ez nem verseny
„Tévedésben vannak, akik azt hiszik, magyarokat csak olyan munkákra vesznek fel Ausztriában, amiket az osztrákok nem végeznének el. Akiknek van szakképzettségük, azok kereshetnek annak megfelelő posztot. Ha tényleg megfelelő a tudásuk, akkor nem kell attól tartaniuk, hogy tőlük mindig több munkát várnak majd el munkahelyükön. Tapasztalataim szerint nem nézik le a Magyarországról ingázókat és nem várják el, hogy rabszolgaként látástól vakulásig dolgozzanak. Arról pedig nem érdemes beszélni, melyik országban kell szorgalmasabbnak lenni a munkahelyeken. Értelmetlen így a hasonlítgatás, ez nem verseny, ez minden egyes munkahelyen másképp alakulhat. Mindenkinek azt a helyet kell kiismernie, ahol épp alkalmazzák, az ottani viszonyoknak kell megfelelnie."
Egyértelmű elvárások
„Külföldön is akadnak munkatársak közti problémák, mert nagyok lehetnek az eltérések az emberek között a munkatempó, a munkakedv szempontjából. Persze hamar kiderül, ki mennyi erőfeszítést hajlandó tenni azért a pénzért, amit a munkahelyén fizetnek. A magyarokat a bér jobban ösztönözheti egy ausztriai munkahelyen, mint az osztrákokat. Szerintem az jelent lényeges különbséget, hogy ha egy ausztriai munkahelyen nagyok az eltérések az egyes dolgozók között a szorgalom tekintetében, akkor nem hagyják rájuk azt, hogy ezt rendezzék, azaz kivessék maguk közül a leggyengébb és a túlságosan hajtós kollégát. Ehelyett a főnökök beavatkoznak, az elvárásokat egyértelművé teszik. Így már nem is kérdés, hogy mennyire kell hajtani vagy épp lassítani. Azt javaslom, hogy aki e téren bizonytalan, az merje megkérdezni főnökét, tisztázza, egy-egy napon pontosan mit vár el tőle. Nem fogja furcsállni."
„Ne adjam a maximumot? Az osztrákoknál kipréselték belőlem. Bele is betegedtem. Mezőgazdasági munkát végeztem kora reggeltől késő estig a tűző napon és még azt is nézték, felegyenesedünk-e répaszedés közben. A légkondicionált traktorából távcsővel figyelt minket a gazda. Annyit mondhatok, külföldön is vannak problémák, irigy kollégák, emberi játszmák... Hajaj, de még mennyire!"
Figyelő kollégák
„Amikor elkezdtem Ausztriában dolgozni, a munkatársaim szóltak, hogy szeretnék látni, mennyire vagyok ügyes és szorgalmas. Bizony eleinte olyasmiket nekem kellett elvégezni, amit senki se szívesen csinált, de addig felváltva megtették. Hajtanom kellett az elején, hogy bizonyítsak. Amikor viszont látták, hogy dolgozni akarok, hogy nincs gond a hozzáállásommal és nem is maradok el tőlük teljesítményben, sokkal jobban elfogadtak, barátságosabbak lettek. Vissza is vehettem a tempóból, nem várták el, hogy többet végezzek el náluk."
Össze kell hangolódni
„A magyarok jellemzően hajtósak, de ne gondoljuk, hogy bárhova kerülünk a világban, mi leszünk a legjobbak, a legszorgalmasabbak. Ausztriában se csak elkényelmesedett osztrák munkások vannak. Van, amiben jobbak, gyorsabbak, ügyesebbek, szervezettebbek nálunk, van, amiben nem. A sokféleséget kell elfogadni és összehangolni. A legtöbbször Ausztriában nem csak osztrák kollégáim vannak, több kelet-európai nép
fiai dolgoznak itt és még távolabbról érkezők is. Azokat értékelik, akik igyekeznek összeszokni a többiekkel."
Jöttünk, láttunk...
„Nekem az a jótanács vált be, hogy előbb figyelj, utána beszélj, cselekedj. Először megfigyelem, milyen az adott cégnél a munka ritmusa, ki mennyi feladatot végez el egy nap alatt, addig nem jártatom a számat, nem büszkélkedek a magyar virtussal. Az alkalmazkodás a kulcs. Persze nem minden munkahelyen sikerült nekem sem. Ha új helyre kerülök, igyekszem a belerázódást kísérletként felfogni, tudom, hogy sok mindent megtanulhatok, megtudhatok magamról is. Egy ilyen helyzet önismereti lecke, de nem érdemes teljesen megváltozni. Ami nagyon nehézkesen megy, azt lehet, hogy abba kell hagyni. A görcsös erőltetés helyett inkább érdemes váltani."
forrás: kisalfold.hu