Vajon mit tehetünk egy-egy munkakrízis esetén azért, hogy hatékonyabban gazdálkodjunk energiánkkal?
A munka, akárcsak az élet, mindig hullámzik: egyszer úgy érezzük, a munkaterhelés és a tempó pont megfelelő, máskor felborul az egyensúlyi helyzet, és kiesik az irányítás a kezeink közül. A munka közben bekövetkezett kudarcok, a szoros határidők, de akár a vakációk és ünnepek is magas megterhelést jelenthetnek. A fókusz fenntartása és az energiagazdálkodás kritikus fontosságúvá válik, mivel a feladatok teljes megterhelést jelentenek.
Vajon mit tehetünk egy-egy munkakrízis esetén azért, hogy hatékonyabban gazdálkodjunk energiánkkal?
#1. Fogadjuk el a helyzetet. A nehezebb időszakok beköszöntével mindannyian szinte automatikusan ellenállunk annak, ami épp történik. Szeretnénk, ha a dolgok visszazökkennének a régi kerékvágásba. Ám ha nem vagyunk jelen, akkor energiánk lassan elapad az ellenállásban. A fizikusok szerint az ellenállás nem más, mint az a mérték, amely meggátolja az elektromos áram áthaladását, ami aztán energiaelosztáshoz vezet. Egy munkahelyi krízishelyzet esetében is hasonló történik: minél inkább ellenállunk annak, ami van, annál több energiát veszítünk.
Az elfogadás nem feladást jelent, épp ellenkezőleg: azt jelenti, hogy tudatosítjuk a helyzetet, és így képesek leszünk tiszta lépéseket tenni ennek megfelelően.
#2. Figyeljük és címkézzük fel az érzelmeinket.
Az elfogadás azért is lehet különösen nehéz, mert az adott helyzet kényelmetlen érzeteket kelthet bennünk. A negatív gondolatok, mint például „nem fogok tudni megfelelni az új követelményeknek”, „nem biztos, hogy képes leszek kézben tartani a helyzetet” gyakran dominánsakká válhatnak.
David Rock, az idegtudományi alapokra helyezett vezetőképző intézet igazgatója azt javasolja, hogy az érzelmek elnyomása vagy megtagadása helyett hatékonyabb kognitív technika az úgynevezett címkézés, amely során megnevezzük a szituáció keltette érzéseinket.
„A legsikeresebb vezetők kifejlesztették annak képességét, hogyan legyenek magasabb limbikus rendszeri izgatottságban, miközben nyugodtak maradnak. Részben ez az érzelmi állapotukat címkéző képességüknek köszönhető” – mondja Rock.
„Ha legközelebb kemény munkahelyzetbe kerülsz, vagy munkahelyi visszalépést tapasztalsz, lépj egyet hátra, és figyeld meg a gondolkodásodat és az érzelmi állapotodat, majd adj hozzá egy szót a történethez, például azt, hogy „nyomás”,„bűntudat” vagy „aggodalom” – tanácsolja Rock.
Kutatásai azt mutatják, hogy már egy-két szó használata is csökkenti a limbikus, vagyis az agy üss vagy menekülj rendszerének izgalmát, és ehelyett aktiválja a prefrontális kérget, amely a végrehajtó képességünkért felelős.
#3. Őrizzük meg a választási készségünket, és legyünk tevékenyek. A helyzet elfogadása és az érzelmek címkézése segíthet csökkenteni a munkahelyi válsággal járó szorongást. A Pittsburghi Egyetem kutatása szerint a szorongás közvetlenül befolyásolja a kognitív működésünket, különösen azokat a területeket, amelyek a döntéshozatalért felelősek.
Ne essünk bele az áldozati mentalitás csapdájába, úgy vélve, hogy nincs más választásunk vagy irányításunk a dolgok felett. Ehelyett fordítsunk nagyobb figyelmet a prioritások felmérésére, a nehéz kompromisszumok meghozatalára és az öngondoskodás beépítésére a mindennapjainkba. Például kérdezzük meg magunktól:
- Melyik az az egy vagy két dolog, ami kritikus fontosságú?
- Mi az a tevékenység, ami segít feltölteni a kimerülő energiaraktáramat? Korai lefekvés, kedvenc zeném hallgatása?
- Kinek és mire lesz muszáj nemet mondanom ebben az időszakban?
Beszélgessünk a kollégáinkkal és szeretteinkkel, hiszen más emberek valóságos energiavámpírok vagy épp ellenkezőleg, energiaadók lehetnek. Szüneteltessük vagy tárgyaljuk újra a határidőinket, vagy szabjunk szigorúbb határidőket a következőképp:
- A határidők újratárgyalása: Ha úgy érezzük, nem tudjuk tartani a határidőt, tájékoztassuk időben a kollégáinkat az új időzítésről, vagy tárgyaljuk át újra velük.
- Szabjunk szigorúbb határokat: A határok és szabályok mindig elmozdulnak aszerint, hogy épp milyen időszakokat élünk meg a munkában. Adjuk mások tudtára, mikor leszünk újra elérhetőek, így tisztában lesznek a jóval korlátozottabb ütemtervünkkel.
#4. Kérjünk segítséget és támogatást.
Legtöbbünk túl büszke ahhoz, hogy másokat zavarjon. Az önállóság kiváló tulajdonság, de vannak bizonyos helyzetek, amikor segítségre van szükségünk. Osszuk meg a projektekkel kapcsolatos elszámoltathatóság fontosságát a kollégáinkkal azáltal, hogy munkát delegálunk nekik, és nem mindent saját magunk oldunk meg.
#5. Érezzünk együtt önmagunkkal. Egy krízis vagy egy nagyobb visszaesés során a legnehezebb a magunkkal való együttérzés képessége, különösen akkor, ha nem érjük el az elvárt teljesítményt.
Ha valóban szeretnénk megküzdeni a stresszel, ne akarjunk hősök lenni, és törődjünk többet magunkkal!
Forrás:nextconsulting.blog.hu
