Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közelmúltban lezárult genfi közgyűlésén BNO-kódot kapott a burnout szindróma. Ezek szerint 2022 januárjától hivatalosan is betegségnek nevezzük a kiégést. De mit jelent ez pontosan, és miért lenne fontos foglalkozni azzal, hogy jól érezzük magunkat a munkahelyünkön?

A burnout vagy más néven kiégési szindróma egy hosszú folyamat, melyben a krónikus stressz okozta túlterhelés kulcsszerepet játszik. Mivel a munkahelyünkön töltjük életünk jelentős részét, ezért fontos megbirkóznunk az itt elszenvedett megrázkódtatásokkal. Az, hogy ez kire hogyan hat, már egyénfüggő. Andráska Zsófia üzlet- és életvezetési tanácsadóval beszélgettünk. 

A cinikus dolgozón még lehet segíteni

A burnout elkerülésében kulcsfontosságú az időfaktor. Az a pillanat, amikor még meg tudjuk akadályozni, hogy elmélyüljön a probléma.

– A dolgozó részéről többféleképpen is megmutatkozhat a kiégés. Intő jel lehet a munka elhanyagolása, a minő-
ség romlása, esetleg a gyakori késés. Ez egyfajta lázadás a foglalkoztatott részéről, ahogy a cinizmus megjelenése is. Ilyenkor viszont még van érzelmi kötődés, vagyis a munkavállalónak még fontos az állása. Amikor ez megszűnik, ott kezdődnek az igazi problémák. Ha nem sikerül megállítani a folyamatot, akkor elpárolog a maradék motiváció, súlytalanná válnak a feladatok, és az érintett fokozatosan elkezd eltávolodni a munkájától. Ennek végső stádiuma a teljes érdektelenség, amikor az élet többi területére is kihat ez a negatív érzés. Ilyenkor úgy érzi az érintett, hogy minden elszürkül. Érdekes, hogy sokszor nem is tudatosodik a kiégés az érintettekben, csupán állandóan fáradtak, kedvetlennek érzik magukat.

Pánikrohamtól a szívinfarktusig

– Súlyos esetekben fizikális tünetei is lehetnek ennek a szindrómának. A szorongásból adódóan többféle betegség is kialakulhat. Ilyen lehet a pánikroham, a magas vérnyomás, a depresszió, a diabétesz, de sokan küzdenek alvászavarokkal, fejfájással és emésztési problémákkal is. Elhúzódó, tartós kiégés esetén pedig daganat vagy stroke is megjelenhet, így fontos, hogy ne vegyük félvállról a lelki problémáinkat, hanem foglalkozzunk velük – zárta Andráska Zsófia.

A problémák gyökere

A stressz sokszor azért keletkezik, mert az érintettek úgy érzik, hogy nincsenek ráhatással az események alakulására, vagyis el kell viselniük a körülményeket. Ugyanakkor szakértőnk szerint az is sok probléma forrása lehet, ha nem vagyunk képesek nemet mondani.

– Amikor nem tudjuk felvállalni a munkahelyi konfliktusokat, túlzott elvárásokkal találkozunk (rövid határ-
idők, túlórák), állandóan falakba ütközünk, akkor az igényeink nem tudnak kifejezésre jutni, és ez egy belső feszültség kialakulásához vezet. Ilyenkor meg kell próbálni jelezni a problémáinkat a munkáltató felé, hogy az tudjon reagálni a helyzetre. Ha ez a kommunikációs csatorna nem működik megfelelően, akkor viszont kialakul az elégedetlenség érzése, és az ismétlődő negatív események előbb-utóbb magukkal sodorják a dolgozót.
Néhány esetben viszont a rossz vezetői magatartás okozza a problémákat. A kiszámíthatatlan, nem tisztázott elvárások is többletterhet rónak a munkavállalókra, illetve a bizonytalan légkör sincs jó hatással a foglalkoztatottakra. Bármelyik tényező táptalajává válhat a kiégésnek, melyre végül rámehet az egyén magánélete: az önértékelése, a párkapcsolata, a boldogságmegélési képessége és az egészsége is.

Közös érdek lenne a megelőzés

A kiégési szindróma ellenszere a megelőzés, mely nem csupán a munkavállaló, hanem a munkáltató érdeke is. – Ma már számtalan lehetőség van arra, hogy a cégek levegyék a terhet a dolgozókról. Ilyen az otthonról végezhető munka vagy a rugalmas munkaidőkeret (pl.: csúsztatott munkarend) is – mondta szakértőnk. A foglalkoztatott részéről nagyon fontos, hogy tudatosítsa magában a problémáit, mert csak így tud változtatni a helyzeten. – Az is nagyon fontos, hogy ki hogyan birkózik meg a felmerülő kudarcokkal az életében. Ez függ attól is, hogy milyen hatások érnek minket gyermekkorunkban, milyen mintát látunk otthon és a közvetlen környezetünkben. Amikor egy ilyen helyzetben találjuk magunkat, akkor az nyilvánvalóan azért alakul ki, mert passzívak voltunk. Nem tettünk meg valamit, amit meg kellett volna. Ez több okból lehetséges. Közrejátszhat az egyéni alkalmazkodóképesség, a megfelelési kényszer, a változtatástól való félelem is. A lényeg az önismeret, mely által nőhet az önbizalmunk is. A nagyon alkalmazkodó embereknek érdemes feltenniük a kérdést, hogy miért szorítják háttérbe önmagukat. Miért akarnak mindenkinek megfelelni? Miért félnek attól, hogy másképp nem lesznek szerethetők?

Kiút a szorongásból

Két út lehetséges, ha észrevettük magunkon a burnout szindróma jeleit. Vagy elfogadjuk a fennálló helyzetet és az életünk más területén próbáljuk megtalálni azokat a pillanatokat, amik boldoggá és teljessé tesznek minket, vagy váltunk és új munka után nézünk. Ezeket gondoljuk át: – Melyek voltak azok az élethelyzetek, ahol nem álltunk ki önmagunkért? – Így akarunk-e élni még éveken át, vagy itt az ideje, hogy változtassunk? – Hogyan éljük meg, hogy nem vagyunk ráhatással az eseményekre? 

– Hajlandóak vagyunk-e akár pályát is módosítani annak érdekében, hogy teljesebb és boldogabb életet élhessünk?

Segít a rövidebb munkaidő?

Ahány kutatás, annyi eredmény született azzal kapcsolatban, hogy milyen hatása van annak, ha a heti munkaórák számát csökkentik. Nézzünk néhány országot, ahol működött a rugalmasság, és ahol nem. Egy új-zélandi pénzügyi alapkezelő cég vezetője úgy döntött tavaly, hogy kipróbálja a négynapos munkahetet annak érdekében, hogy a dolgozóit több szabadidővel jutalmazza. Az alkalmazottak meghálálták a bizalmat, a cégvezető pedig elégedett a teljesítménnyel. Egy glasgow-i marketinges vállalatnak is megtérült a rövidebb munkahét. Az operatív igazgató szerint 30%-kal nőtt meg a cég teljesítménye, a dolgozói pedig boldogabbak lettek. Franciaországban 2000-ben még lelkesen ünnepelték a 35 órás munkahét bevezetését, de néhány gyár – főként az autóipari szektorban – a versenyképessége megtartása miatt kénytelen volt megállapodni a szakszervezetekkel, és emelni a munkaórákat. Svédországban sem vált be a kezdeményezés. Itt egyszerűen túl drágának tartották a 6 órás munkanapokat. A dolgozók nem tudták elvégezni az összes munkát a rövidített munkaheteken, így pluszalkalmazottakat kellett felvenni.

– Vannak olyan szakmák, amelyek különösen érintettek a kiégési szindrómában? – Igen. Azok az emberek, akik úgynevezett „énképformáló szakmákban" dolgoznak, mint például a pedagógusok, az orvosok, a szociális munkások, fokozottan ki vannak téve a kiégésnek. Amikor hivatásból végzi valaki a szakmáját, akkor az az identitása részévé válik, és ha itt ütközik akadályokba, akkor jönnek a problémák is.

Forrás: Kisalföld.hu

Mielőtt elindulunk üzletelni, síelni vagy akcióvadászok leszünk egy kiárusításon, nem árt átfutni a listát.

Nehéz megmondani, hányadán is állunk a nyugati szomszédjainkkal. Néha azt gondoljuk, nincs náluk jobban sznob, hűvösebb és nagyképűbb társaság, néha meg a világ legkedélyesebb, leglazább embereinek tűnnek.

Az egyik osztrák weboldal összegyűjtötte azokat a tippeket, melyek az idegeneket segíthetik az igazodásban.

Ha figyelembe vesszük őket, állítólag jobb fejnek tűnünk.

1. Tanuljunk meg néhány szót németül. Ettől – ahogy szinte minden nép – az osztrákok is elérzékenyülnek. Arra viszont nagyon vigyázzunk, hogy ne keverjük a tegezést (Du) és a magázást (Sie).

2. Köszönés: az első pont folyománya. Ha kisebb boltba megyünk, köszönjünk bátran, hogy „Hallo”, „Guten Tag” vagy még inkább „Grüß Gott”. Ha távozunk, akkor „Auf Wiedersehen”.

3. A társasági összejövetelek etikettje hasonló a mienkéhez. Hagyjuk, hogy a vendéglátó mutasson be minket a többieknek. Ha egyedül vagyunk, akkor tegyük ezt meg magunk. Nézzünk az emberek szemébe, amikor kezet rázunk velük. Érzékeny pont a nők üdvözlése. A legbiztonságosabb, ha velük is csak kezet fogunk. A kézcsók régimódinak számít. Kompromisszumként szánkhoz közelíthetjük a hölgy kezét, de az száj érintése elmarad, vagy saját kézfejünket csókoljuk meg.

4. Ausztriában a titulusok nagyon fontosak, különösen az üzleti életben. Sokan a hivatalos iratokba is beíratják a beosztást vagy a felsőfokú végzettséget. A mindennapi társalgásban is gyakori, hogy valakit nem a nevén, hanem a beosztásán (Herr Magister, Frau Doktor stb.) szólítanak. Előfordul, hogy valaki hamis tudományos címet használ, hogy nagyobb tiszteletet kapjon az üzleti partnerektől.

5. Nagyra tartják a pontosságot. Ha csak egy kicsit késünk az üzleti találkozóról, mindenképpen kérjünk sűrű elnézést. 15 perc vagy több késés már a baráti vacsoránál is illetlenségnek számít. Ugyanakkor elsietni sem szabad a dolgokat. Ha a megbeszéltekhez képest korábban érkezünk, az szerintük lelki problémára utalhat, vagy éppen „Piefke” németnek tartanak. Egyik sem túl előnyös.

6. Ha vendégségbe megyünk, egy üveg bort vagy egy csokor virágot vigyünk. Az utóbbi esetben a virágok számának páratlannak kell lennie, kivéve, ha a csokor pont 12 szálból áll. A politikai felhang miatt semmiképp ne vörös szegfűt válasszunk, és kerüljük a temetőbe való krizantémot is. Alig merjük ideírni, hogy az utóbbi időben a közeli barátok között divatba jött a marihuána is mint ajándék.

7. Az asztalnál ülve, evés előtt elhangzik a „Mahlzeit” vagy a  „Guten Appetit”. Az első pohárköszöntőt általában a házigazda mondja. Nézzünk a szemébe, miközben beszél, poharunkat emeljük meg és koccintsunk, miközben „Prost!”-ot mondunk. Formális étkezés esetében figyeljünk az asztalfőn ülőre. Amikor ő bólint és az evőeszközökért nyúl, az adja meg a jelet az evés elkezdésére.

8. Az osztrákok komolyan veszik a szomszédságot és komolyan dühbe tudnak jönni, ha elhanyagoljuk a közös területek (járda, folyosó, lépcső stb.) tisztítását. Örüljünk, ha megússzuk vétkünket figyelmeztető cédulákkal. Lakótömbben este 10 után ajánlatos elcsendesedni, és eszünkbe ne jusson hangosan zenét hallgatni.

9. A közhiedelemmel ellentétben Ausztriában is létezik borravaló. A személyzet elvárja, hogy a számlát felfelé kerekítsük kb. 10 százalékkal. Ha például 28 eurót fizetnénk, akkor adjunk 30-at. Ilyenkor ssak annyit kell mondanunk, hogy „Danke” vagy „Stimmt so”, és le van rendezve a dolog.

10. Ha a férfi hagyományosan udvarias, Ausztriában is előreengedi a nőket az ajtóknál,  felsegíti a kabátjukat és kinyitja nekik a kocsiajtót. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy egyre több fiatal nő ezt lekezelőnek tartja.

11. A meztelenség sokkal elfogadottabb és gyakoribb, mint a legtöbb más országban. A ruha nélküli vagy félmeztelen napozás mindennapinak számít a tavak partján. Ugyanakkor figyeljük a helyiek viselkedését, hogy elkerüljük a kellemetlen szituációt. Ha egy medencénél vagy tónál FKK jelet látunk, ott több mint illetlen magunkon hagyni a fürdőruhát. Ugyanez vonatkozik a szaunákra is, ahonnan ki is küldenek, ha nem vagyunk meztelenek. Fürdőkre, uszodákban viszont elvárt a fürdőruha.

12. Még mindig nagyon sok osztrák fiatal dohányzik, és még mindig tartja magát az az ismerkedési módszer, hogy idegenektől tüzet kérnek. Ez bécsi dialektusban úgy hangzik, hogy „Host a Chic?”.

forrás: https://www.alon.hu/ausztria-erdekes-utazas/12-tipp-hogy-jo-fejnek-tartsanak-bennunket-ausztriaban?fbclid=IwAR29VNKs94DmrMVq6Vy7iq88pXYc3oTAYPgsZaG8L16kVwnJ9UihX2Hxikg

Korunk – sőt, a teljes filmtörténelem – egyik legegyedibb képi világú filmrendezője Wes Anderson, aki mindig olyan vizualitással vértezi fel alkotásait, mely egyszerre elkápráztatóan szürreális és színpompásan vonzó. Ez a jellemzés tökéletesen illik a mintegy 750 lakossal rendelkező Hallstattra is, így például az amerikai mozgóképes zseni A Grand Budapest Hotel című filmjét akár forgathatták volna itt. Részletekbe menően megfigyelhetőek egyezések: Wes Anderson rendre megfűszerezi a munkáit egy kis bizarr hangulattal, ami a hallstatti atmoszférában szintén jelen van. Elismerem, furcsa párhuzam ez, de legalább annyira különleges, mint az említett rendezőguru és a világörökség részének számító osztrák település.

A tópart és a sziklafal közötti szűk hely miatt a hegy lábához épült a római eredetű település, ami egyetlen, hosszú főutcából áll

A rövid popkulturális kitérő után vegyük sorra, mitől olyan varázslatos és fantasztikus hely az Alpokban fekvő Hallstatt. Amivel a turisták először szembesülnek errefelé, az a letaglózó szépségű környezet: a kristálytiszta vizű Hallstatti-tavat és a meredeken köré magasodó hegyeket hetekig lehetne nézegetni. A tó legmélyebb pontja egyébként 125 méter, így nyáron sem túl meleg. A tópart és a sziklafal közötti szűk hely miatt a hegy lábához épült a római eredetű település, ami egyetlen, hosszú főutcából áll. Annakidején újabb házakkal csak némileg felfelé és hosszában tudott bővülni a barokk város, így már régen elérte a végleges méretét. Az épületek között nem egy a 15-16. századból való, emellett Hallstattban található a világ legrégebbi ismert sóbányája, mely több mint hétezer éves és ma is működik – nem véletlen, hogy a település neve a hagyományok szerint „a só helye” kelta kifejezésből származik. 2002-ben átalakították múzeummá a bányát, aminek 838 méter magasan lévő bejáratához a hegyoldalba épített felvonóval lehet feljutni, illetve gyalogtúrával a bányászok által több ezer éven át használt úton.

Hallstatt főterét Ausztria legszebbjeként emlegetik

A már említett helyszűke miatt a hallstattiak a gyümölcsfáikat szorosan a házakhoz ültették, és felfuttatták azokat a falakon. Ugyancsak a helyhiány eredményezett egy másik, meglehetősen furcsa nevezetességet: a hegyoldalba épült Mária Mennybemenetele nevű katolikus plébániatemplom kertjében található egy teraszosan kialakított temető, amely hamar elérte a határait, ezért a 18-19. századtól kezdődően fokozatosan, 10-20 évente felszámolták a sírokat, az azokból előkerült koponyákat megtisztították, kifehérítették, majd kalligrafikus betűkkel ráírták az elhunyt nevét, esetenként virágmotívumokkal díszítették. Végül a Csontházban, a három különösen szép szárnyas oltárral büszkélkedő késő gótikus templom melletti kápolnában helyezték el őket, több mint 1200 koponya került ide. Manapság már másik temetkezési formát, hamvasztást is lehet választani. Az utolsó koponya 1995-ben lelt örök nyugalomra a Csontházban.

Hallstatt főterét Ausztria legszebbjeként emlegetik – nem érdemtelenül, ugyanis itt minden megtalálható összesűrítve, ami miatt a település annyira magával ragadó. A háromszög alakú, mesebeli hangulatú tér közepén áll a Szentháromság-szobor, melyet az 1750-es helyi tűzvészre emlékeztetve emeltek néhány esztendővel később. A magas, keskeny tornyával a város látképének meghatározó eleme az 1863 októberére felépült evangélikus templom, ahol rendszeresek a kulturális programok, koncertek. A település felett magasodó sziklafal tetején fekszik a nagy múltú Rudolf-torony. Valójában inkább egy villára hasonlít a létesítmény, ami egy 1282 és 1284 között eredetileg védelmi célra épült, de aztán hat évszázadon keresztül a sóbánya aktuális vezetőjének otthonaként szolgáló torony utóda. A hajdani toronynak már nincs nyoma, az egykori helyének környékén álló, ugyancsak Rudolf-toronynak nevezett épület az 1960-as évek óta étteremként működik. Mellette található a Skywalk-kilátó, 360 méterrel a hallstatti belváros felett.

A Skywalk kilátó 360 méterrel magasodik a hallstatti belváros fölé, innen elképesztő panoráma tárul a szemünk elé a Hallstatti-tóra és a hegyekre Fotók : Polgár Tibor

Hallstattot a 19. századig csak gyalog vagy vízen keresztül lehetett megközelíteni, az első útkapcsolat 1875-ben épült ki ide. A kisváros ma már autómentes övezet, annak területét sorompóval védik. A település kiemelt úti célnak számít a turisták körében, nem ritka, hogy egyszerre több ezer látogató nézelődik a mindössze 60 négyzetkilométeres területen. A távol-keletik körében különösen népszerű Hallstatt, ebben minden bizonnyal az is közrejátszik, hogy Kínában megépítették a pontos mását. Mi ez, ha nem a legendává válás egyik jele?

forrás: https://www.vaol.hu/utazo/erdekessegek-sorat-kinalja-mesebeli-osztrak-telepules-hallstatt-2247625/?fbclid=IwAR1H38Dte7LknjgEmgfRrVXdCcfVpKw2RIY9Sk0ESqbZaiSg-6DgjYoPgM0

A zászló három egyenlő sávból áll, amelyek piros-fehér-piros sorrendben követik egymást. Ez a lobogó a világ egyik legrégebben használt zászlaja.

A zászlót a mai formájában először 1230-ban használták.
Az utolsó Babenberg herceg, II. Frigyes alkotta meg ezt a trikolórt, amellyel az volt a szándéka, hogy tovább függetlenítse uradalmát a német-római császártól.

Hogy Frigyes miért éppen ezt a kompozíciót választotta Ausztria jelképének?
Egy legenda ad erre pontos választ. Eszerint V. Lipót, osztrák herceg (1157–1194) volt az, aki akaratlanul megalkotta a máig fennmaradt lobogót. Lipót a kereszténység védelmében részt vett a keresztes hadjáratokban, és seregének élén bátran harcolt a pogányok ellen. Egyszer az akkói csata (1191) előtt fehér zubbonyt vett magára, és úgy nézett szembe az ellenséggel.
A krónikák szerint a csata olyan véres volt, hogy a végére Lipót tiszta vér volt. Amikor a herceg leoldotta övét, a vérvörös kabáton egy fehér csík jelent meg, amelyet az öv mentett meg a vértől. Ezek után Lipót ezt a három színt használta lobogójának.

forrás:Wikipédia