1. Mikor pissoart takarítanál, lehúzod, de jé a víz nem lefelé folyik, hanem kifelé! De jó, akkor most már sicher, hogy fel is kell mosni!
2. Mikor azt mondod valamire, hogy nincs. És általában mindig én vagyok az a személy, aki ezt mondja. Nincs tiszta konyharuha, mert kb. fél órája hoztátok le az összeset és ez idő alatt kimosni és megszárítani, sorry, de nem lehet. Vagy nincs barna terítő, mert már az összeset felvittétek. Vagy bocs, de nincs még kivasalva a kötényetek, nadrágotok, ingetek, mert ezt és ezt kellett még megcsinálnom, ami 10.000x fontosabb volt. Na az aki ott áll veled szemben és azt mondod neki, hogy nincs, na az a tekintet és arckifejezés… Nekem ilyenkor meg mindig szar kedvem lesz utána, hogy hűűűű más biztosan jobban csinálná.
3. A kaja. Napok óta nem igazán eszem bent rendesen. Viszek gyümölcsöt, rudit, inkább iszom, mint egyek. A menü mindig ugyanaz: rizs, tészta, szaftos hús valamilyen formában, és hal. Van, hogy 3-4 napig ugyanaz a kaja, csak pl. az egész halból darabos lesz, vagy a szaftos hús a végére csípős, vagy belevágják saliba, vagy a húsba vágnak még egy kis Wurst-ot. Pár hónapja nagyon meglepődtem mikor szusi volt ebédre. Nem hiába: a rizs már nyálkás volt… Nyami! ?
4. Szélben és esőben totál depresszív érzelmekkel a lelkemben sétálok vissza délután a hotelbe. Sétálok, mert egy kocsink van, és mert nincs busz és ha esőben biciklizek még jobban elázok. A fülemben egy DJ monoton ütemei szólnak, hátha megjön a kedvem. Már előre rástresszelek a szaunára és uszodára, tudván, hogy reggel feltöltöttem törölközővel, de azt napközben senki nem kontrollálta, így nyilván tele van szennyessel, áll mindenhol a víz, és egy darab tiszta törölköző sincs. Tehát ha beérek még egy kicsit korábban is a kelleténél, rohanok gyorsan és rendbe rakok mindent. És amikor beérek mondják a kolléganők, hogy sorry, de maradt szoba, amit meg kell csinálnom, mert a vendég csak később, fél 4 utánra kérte a takarítást…
5. Imádok betekintést nyerni a vendégek életébe. Nagyon sok mindent meg lehet tudni róluk még akkor is, ha sose találkozol velük, csak a szobájukat takarítod. Amit nem szeretek az az ágyazás. Sosem tudod mi vár rád, mikor a takarót felemeled… A pizsamákat, fehérneműket különös óvatossággal szoktam megfogni és hajtogatni, mert ha sz@ros, az több napig is sz@ros. És ha ezt ide nem adják kimosni és másnap is az ágyban van, akkor nagy valószínűséggel a vendég ismét ebben aludt. No comment!
6. A “Zimmerstunde”. Amikor 6:30-ra bemész, hogy fél 9-ig a közös területeket takarítsd, majd 9-től 11-ig betesznek valaki mellé, hogy segíts neki szobát csinálni. 11-kor isten áldjon, mehetsz haza, DE! 16:30-tól 22-ig gyere vissza Abendsdienstbe. Igaz, hogy ez az első hetem itt ilyen formán, de én akkor is utálom. És most sok mindenki bocsásson meg, de nálunk a hotelben sokaknak nincs magánélete, nekem lenne, ha nem csak este negyed 11 és 11 között látnám a férjemet. És nem jó napközben itthon lenni, mert leragad a szemed, semmihez sincs kedved, nem mész sehova, mert minden normális ember ilyenkor dolgozik, és mikor ők jönnek haza, te mész vissza szívni.
7. A recepció telefonál az egyik szobába a Kissen A’la Carte-ról vigyek föl 2 speciális párnát a szobába. Illedelmes szobalányként kopogok, semmi válasz, kopogok még egyszer, semmi válasz, így hát benyitok. És mikor a kártyámat dugnám be a helyére, hogy lámpát kapcsolhassak, jön a sötétből a válasz: “nein, nein, nein“! Mach Liebe, nicht Krieg. ?
8. A reggeli kis meetingen a Hausdamme mindig elmondja mit NEM csinálunk jól. A héten is így történt az egyik reggelen. Az egyik szobában egy idős házaspár és kutyájuk töltik nyugalmas napjaikat. Egy 1 oldalas levelet írtak a hotel vezetőségének, hogy ilyen és ilyen észrevételeik vannak a szolgáltatással kapcsolatban és véleményük szerint ez nem felel meg a 4*superior kategóriának. Megjegyzésként: ezentúl mindig reggel 9-re kérik a takarítást, mikor egy órát sétálni mennek a kutyával; a nap hátralévő részében ne zavarják őket. Az ilyeneket hívjuk “ein bißchen komplieziert” vendégnek. Ki az aki 3/4 10-kor megkapja a szobát kitakarítani? Hát persze, hogy én!…
9. Estésként az embernek sok feladat a nyakába szakad. Fél 4 után egyedüli szobalányként egy 100 szobás szállodában. Ilyenkor mindenki igyekszik a feladatát leegyszerűsíteni. Minap is így tettem, mikor a senior Chef egy kosárkában lehozta a privát szennyesét kimosatni. Nem volt sok, gondoltam a színes mehet a fehér ingekkel együtt, úgysem engedi a színét, már mindent 80x kimostunk. Hát engedi! A fehér Boss és még két hasonló kategóriájú hófehér ingekből sikerült világoskéket gyártanom! Ítélet? Kötél! ?
10. Abendsdienstesként a szauna kontrollálása fél óránként, óránként. Mikor először beléptem szembesültem vele, hogy itt Ausztriában (és sok más egyéb európai országban is) az emberek meztelenül szaunáznak. Nincs is ezzel semmi probléma. Izgatottan vártam például a spanyol 2. osztályú focicsapat tagjait is, akik 2 hétig a szállodában vendégeskedtek: a szépen kidolgozott, barna, sportos férfi testeken biztos lesz mit csodálni. Hiába vártam, nem jöttek. ? Ezzel szemben nap mint nap találkozom az 60-on felüli vonzónak már nem mondható férfiakkal, akik büszkén mutogatják férfiasságukat és meztelenül és barátságosan leállnak veled cseverészni, kaján vigyorral az arcukon. A temérdek használt törölköző begyűjtése sem egyszerű feladat ilyenkor. Hogy megkönnyítsem saját dolgomat egy törölközőt kiterítve a földre dobok és bele a sok többit, hogy egy hatalmas batyuval a kezembe végig osonjak láthatatlanul a tömött szaunán. A batyum megkötésekor mikor guggolásból felállni készülök a legszebb látvány, ami elém tárul egy idegen hímvessző (természetesen 50 cm-re és fejmagasságban)…
forrás: lebeninoesterreich.cafeblog.hu
