A fotó egyike az önéletrajzírás kényes kérdéseinek. Ha előnytelen fotót mellékelsz az önéletrajzodhoz, inkább hátráltat az állás megszerzésében. Korábbi cikkeinkben már foglalkoztunk azon leggyakoribb hibákkal, melyek elkövetése után szinte esélytelen az áhított állás betöltése.

5+1 súlyos hiba, amivel elbukhatod a meghirdetett állásajánlatot
10 olyan baki, amit érdemes elkerülnöd

A végleges döntés előtt érdemes megvizsgálni a csatolandó fotót az alapján, hogy hozzásegít-e bennünket az önéletrajz elsődleges céljaihoz, azaz, hogy észrevegyenek bennünket, bejussunk az állásinterjúra és alkalmazzanak. Egy jó, de a pályázathoz nem illeszkedő fotó biztos, hogy csökkenti esélyeid egy képzett pályázóval szemben, akinek nemcsak az eddigi pályafutása, de a fotója is előnyös.

Természetesség és ápoltság

Fontos, hogy jó benyomást keltsünk, ezért legyünk ápoltak. A leglényegesebb, hogy minél frissebb legyen a felvétel rólunk, ha jelentősebb változás ment végbe a külsőnkön, akkor cseréljük le a fényképet, mielőtt jelentkezünk az állásra. A tablóképek használata is csak akkor javasolt, ha nem telt el sok idő az érettségi óta, ellenkező esetben nem ajánlott. Hölgyeknél a smink legyen szolid, ne használjunk rikító színeket. Hangsúlyozzuk a szemeinket vagy a szánkat és púderezzük is az arcunkat annak érdekében, hogy ne legyen fényes. Törekedjünk arra, hogy a fényképen is olyan benyomást keltsünk, mint a való életben.

Készítsünk külön fényképet

Egyik gyakori probléma, hogy a jelöltek nem készítenek egy fényképet külön erre a célra, hanem egy, már meglévő fotóból vágnak ki egy részletet. Ez több szempontból is problémás. A legnagyobb baj, hogy ebben az esetben a háttér nem megfelelő és gyakran az öltözet sem. Ne rakjunk olyan képet az önéletrajzunkba, amelyen másokkal vagyunk és olyat sem, amelyen valamilyen alkalmi ruhát viselünk, mint például koszorúslány ruha vagy hasonlók.

Válasszunk fehér hátteret és valamilyen egyszínű felsőruházatot, de figyeljünk arra, hogy ne legyen rikító színű, részesítsük előnyben a sötét és a pasztellszíneket. 

A képet jó fényviszonyok mellett készítsük el, arra figyelve, hogy arcunk egyik oldalára se essen árnyék. Legyen pozitív a kisugárzásunk a képen és mosolyogjunk visszafogottan, hiszen egy fénykép sok mindent elmond a személyiségünkről. 

Kerüljük a SELFIE-t!

Nem győzzük ismételni: Selfie OFF! Nem ajánlott önmagunkról képet készíteni, inkább kérjünk meg valaki mást erre a célra. Ha szívesebben bíznánk szakemberre ezt a feladatot, elmehetünk profi fényképészhez is, aki megfelelő körülmények között tud jó minőségű fotót csinálni rólunk. Az elkészült anyagot digitális formában is kérhetjük, így könnyen fel tudjuk használni a pályázati anyagunkban.

Összegezzük:

• A haverokkal készült csoportképből kivágott kép, fürdőruha, trikó, bikini, napszemüveg, ékszer villantás: gáz!

• Javasolt szakmai, a leendő munkahelyi környezethez illeszkedő kép használata.

• Olyan fotót használj, amin az állásinterjún is felismernek majd!
  • A kép ne legyen túl régi,
  • Hajviselet/borosta lehetőleg hasonló legyen, mint az önéletrajzi fényképen,
  • Kerüld a túlzó effektek használatát,

• Öltözetre ügyelj! Ne lőj túl, se alá a célon!

• A mosoly megengedett, ugyanakkor legyen inkább visszafogott, bizalmat sugárzó.

• Ha egyedül pályázol: a képen csak a egyedül szerepelj! 
• Közös pályázás esetén: Nem muszáj, de elfogadott ha pároddal közös képet használtok. 

MINDEN ÜGYFELÜNK RÉSZÉRE SZEMÉLYRE SZABOTT, NÉMET NYELVŰ, PROFI ÖNÉLETRAJZOT ÉS MOTIVÁCIÓS LEVELET KÉSZÍTÜNK.

Íme 5 tévhit, amivel szembesülhetünk egy állásbörzén:

1. tévhit: "Mindegy, hogy milyen végzettségem van"

Egyes végzettségek kelendőbbek, mint például a mérnök, pénzügyi szakember vagy épp az informatikus. A bölcsész vagy jogi diplomával rendelkező álláskeresők jóval kevesebb ajánlatot találhatnak az állásbörzéken. Őket például a szolgáltató központok szippanthatják fel - feltéve, ha beszélnek idegen nyelveken.

Az állásbörzéken - főként azokon, amelyeket egyetemek és főiskolák rendeznek - inkább a diplomás álláskeresőknek, illetve a felsőoktatásban tanulóknak kínálnak munkát. Persze vannak kiállítók, amelyek szakmunkásokat is keresnek, de általában kevesebb olyan állást hoznak a börzére, amelyhez a középfokú végzettség is elég.

2. tévhit: "Minden cég jelen van a börzéken"

Egy állásbörzén nagyobb eséllyel találkozhat az álláskereső multicégekkel, mint kicsi magyar vállalkozásokkal. A börzéken a vidéki kisvállalkozások ritkábban jelennek meg, ugyanis ezek a cégek kevésbé költenek a standbérlésre, illetve nincs olyan emberük, akit napokig nélkülözhetnek (nem mindig tudják megoldani az állásbörzén résztvevő személy helyettesítését).

Így tehát az állásajánlatok jelentős része nem jelenik meg az állásbörzéken. (Egyes vélemények szerint Magyarországon a kis- és közepes vállalkozások foglalkoztatják az összes munkavállaló több mint 70 százalékát.)

3. tévhit: "Minden kiállító rengeteg állást kínál"

Nem túl gyakran, de előfordul, hogy az állásbörzén résztvevő munkaadó nem visz magával állásajánlatokat. A részvétel célja a munkaadó márka építése, a brand erősítése.

Olyan munkáltatók is megjelennek a börzéken, amelyek szinte kizárólag gyakornoki helyeket kínálnak a trainee-programjukra keresnek jelentkezőket. Ez inkább a nagy multinacionális vállalatokra jellemző. A Diplomántúl.hu kutatása szerint a multiknál előszeretettel építenek pályakezdőkre: egyrészt azért, mert őket még nem "fertőzte meg" más munkahelyi kultúra, másrészt pedig azért, mert gyorsan tanulnak és könnyen formálhatók az adott cég igényeihez.

4. tévhit: "Azonnal állást kaphatok"

Néhány kiállítónak az a fő célja az állásbörzén való részvétellel, hogy adatbázist építsen, összegyűjtse a potenciális munkavállalók önéletrajzait. Ez inkább a munkaerő-közvetítő és -kölcsönző cégekre jellemző. Persze azért általában álláslehetőségek is vannak a tarsolyukban.

5. tévhit: "Mindenhová érdemes jelentkezni"

A nagy számok törvénye álláskeresésnél általában nem működik: ha minden standnál leadjuk az önéletrajzunkat, azzal nem nő az esélyünk. (Főként, ha ezek a pozíciók nem is a felelnek meg végzettségünknek.)

Érdemes előre megnézni a kiállító cégek tevékenységi körét, hiszen tudnunk kell, hogy hová érdemes beadni a jelentkezésünket. Ha ezt nem tesszük meg, akkor belecsúszhatunk olyan helyzetbe is, hogy tudtunkon és akaratunkon kívül például egy MLM céghez adjuk le az önéletrajzunkat.

Az életünket már-már olyan természetességgel és terjedelemben töltik ki a tévhitek, akárcsak a levegő a rendelkezésre álló teret. Ekkora mennyiségű elavult gondolat közepette nem csoda, ha már azt sem tudjuk, kinek hihetünk egyes témákkal kapcsolatban. Ez sajnos a munka világát érintő kérdésekkel, hanem a karrierépítéssel kapcsolatban is, sőt! A munkavégzés szinte minden fajtájával, módjával kapcsolatban találhatunk tévhiteket. 

Például az, hogy minden munkahelyünkön legalább 4 évet el kell töltenünk ahhoz, hogy releváns tapasztalatként hivatkozhassunk rá, vagy hogy jobb, ha eltitkoljuk, ha voltak olyan időszakok az életünkben, amikor nem volt munkánk, mert csak így van esélyünk feljebb jutni és valódi megbecsülést kivívni. 

Ezekből szemezgetünk most. Nézzük hát a leggyakrabban hangoztatott tévhiteket!

Külföldön kolbászból van a kerítés

A csapból is az folyik, hogy külföldön minden mennyivel jobb. Bizonyos szakmákra ez valóban igaz, ám nem mindenkire érvényes egyaránt az a feltevés, hogy egy másik országban sokkal jobb élete lenne.

Nem mindegy ugyanis, hogy kényszermosogatást - vagy bámilyen, szakmai tapasztalatot nem igénylő könnyű vagy akár nehéz fizikai munkát -  vállalunk Angliában, vagy egy külföldi szoftverfejlesztő cég vezető pozíciójába kerülünk a szakmai múltunknak és a magabiztos nyelvtudásunknak köszönhetően. Kint ugyanannyira igaz, hogy a nyelvismeret és a szakmai tapasztalat jobban megnyitja a világ kapuit.

Illetve - bár ebbe sokan nem gondolnak bele - lelkileg sem feltétlenül mindenki alkalmas arra, hogy mindent maga mögött hagyva új életet kezdjen valahol máshol, egyedül. Ha mindenképp azt érezzünk, hogy el kell mennünk, de tartunk attól, hogy "magányos kivándorlóvá" válnánk, jobb olyan országot választani, ahol van ismerősünk, családtagunk.

Csak kapcsolatokkal megy

Kétségtelen, hogy szerencsésnek mondható az, aki kapcsolatai révén olyan állásajánlatot is meg tud pályázni, amelyet még meg sem hirdettek, vagy aki ki tud alkudni magának egy nagyobb fizetés pont azért, mert a cég egyik dolgozója igazolni tudja a jelölt tapasztalát és képességeit (mondjuk egy korábbi közös munkára hivatkozva). 

Azt azonban ne gondoljuk, hogy csak így van esélyünk a jó munkakörülményekre és a tisztességes fizetésre. Egyrészt a cégek nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy kizárólag az ajánlásokra hagyatkozva pótolják a kieső munkaerőt, másrészt még egy jó ajánlólevéllel sem feltétlenül borítékolható, hogy a miénk az állás. 

Pályakezdőként csak a hiányszakmákban van esélyünk

Lehet, hogy valamilyen szinten előnnyel indulnak azok a fiatalok, akik valamilyen hiányszakmát választottak, de az előnyöket csak az tudja kihasználni, aki szenvedélyből csinálja a munkáját, nem pedig kényszerből, az “ezzel legalább mindig lesz munkám, csak kibírom 10-20 évig a pályán” felkiáltással.

Ha szenvedünk a munkahelyünkön, mert olyan doglot kell nap mint nap csinálnunk, amit ki nem állhatunk, akkor csak átoknak fogjuk érezni az egészet. Ilyen helyzetben pedig valószínűleg az sem vigasztal majd minket, hogy biztos helyünk van. 

Ellenben ha valamibe szívvel-lélekkel, tanulás- és fejlődésvággyal felvértezve vágunk bele, biztosan nem marad el a siker. Egyébként pedig a jelen állás szerint éveken belül jó pár területtel bővülhet a hinyszakmák listája.

Ha szeretjük a munkánkat, mindig boldogok leszünk

Bármennyire is úgy érezzük, hogy megtaláltuk álmaink munkáját - amiben kiteljesedhetünk, és még az anyagi biztonságot is meg tudjuk vele teremteni -, azért arra ne számítsunk, hogy innentől nem leszenek nehézségeink, és nem lesznek olyan napok, amikor semmi kedvünk bemenni az irodába. Sajnos még a legjobb munka is lehet nehéz, stresszes és idegőrlő.

Ezeken kívül ne dőljünk be azoknak se, hogy ha 3-4 évente munkahelyet váltunk, azzal megelőzhetjük a kiégést; hogy a szerény fizetési igénnyel növeljük az esélyeinket egy állás elnyerésére; vagy hogy 45 év felett már reménytelen munkát találni.

1. tévhit: 4 órás dolgozónak fele annyi szabadság jár

Az, hogy valaki részmunkaidőben, napi 4-6 órában vagy heti 20 órában dolgozik 40 helyett, nem befolyásolja, hogy az illetőnek hány nap szabadság jár egy évben. A félreértést talán az okozza, hogy a Munka Törvénykönyve úgy fogalmaz:

„A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár.”

Itt azonban nem a napi munkaidő mennyiségére utal a szabály, hanem az adott naptári évben munkaviszonyban, illetve a törvény alapján olyan jogviszonyban töltött napokra, melyek után szabadság jár. Vagyis, ha valaki egész évben dolgozik az adott munkáltatónál, akkor az egész év után számított szabadság jár a részére. Abban az esetben, ha valaki csak július 1-től kezdett az adott munkahelyen, akkor részére az időarányos szabadság jár, azaz az egész éves szabadságának a felére lesz jogosult annál a munkáltatónál.

2. tévhit: Aki év közben munkahelyet vált, az új munkáltatónál is a teljes éves szabadságra jogosult

Ha valaki év közben vált munkahelyet, akkor azzal is számolnia kell, hogy az új munkahelyen csak az éves szabadsága időarányos részével gazdálkodhat majd.

Így van ez akkor is, ha a régi munkahelyén nem vette ki a munkaviszony megszűnéséig járó szabadságát, mert mondjuk nyárra tartogatta. Ilyenkor a megmaradt szabadságát nem tudja magával vinni. Bár azt nem veheti már ki, azért nem veszik el teljesen, hiszen a ki nem vett szabadságot a munkaviszony megszűnésével pénzben kell kifizetni a részére.

3. tévhit: Próbaidő alatt nem lehet szabadságra menni

A Munka Törvénykönyve nem tiltja meg, hogy a munkavállaló a próbaideje alatt szabadságra menjen.

Hogy miért gondolják mégis, hogy a próbaidő alatt tilos a szabadság? Ennek oka ismét egy tévhit, ami abból fakad, hogy

a törvény alapján a munkaviszony első 3 hónapjában a munkáltató nem köteles szabadságot kiadni a munkavállaló kérésére.

Tehát nem tilos, csak a munkáltató nem köteles. Mivel a legtöbb esetben a próbaidő 3 hónapig szokott tartani, ezért ezt a szabályt önkéntelenül összekötötték a próbaidővel. Egy 3 hónapos próbaidő esetén a próbaidő egybeesik azzal az időszakkal, amikor a főnök nem köteles elengedni szabadságra az új munkatársat. De ez a 3 hónapos határidő valójában nincs a próbaidőhöz kötve. Ha valakinek 2 hónapos a próbaideje, akkor is él a szabály, hogy a munkáltató nem köteles a munkaviszony első 3 hónapjában a munkavállaló kérése szerinti kiadni a szabadságot.

4. tévhit: A szabadságot minden napra kell számolni

Újabb tévhit, hogy a kivett szabadságnapokat minden napra kell számolni, beleértve a heti pihenőnapokat vagy akár a munkaszüneti napokat is. Ez azonban így nem helyes. A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy

„A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni.”

A szabadságnapokat mindig azokra a napokra kell számolni, ami a munkavállaló munkaidő-beosztása alapján neki munkanap lenne. Ha valaki hétfőtől péntekig dolgozik és szombat, vasárnap nem, akkor 7 nap szabadság esetén hétfőtől a következő hét keddig nem kell majd dolgoznia. Összesen tehát 9 napot tölthet a munkahelyétől távol. A szabadság azokra a napokra vonatkozik, melyek egyébként munkanapok lennének a számára.

5. tévhit: Ha nem vesszük ki a szabadságot, majd kifizeti a munkáltató

A szabadság lényege a pihenés, kikapcsolódás, regenerálódás. Éppen ezért a Munka Törvénykönyve szigorú, és nem engedi meg, hogy a szabadság helyett pénzt kapjon a munkavállaló. A törvény kimondja, hogy

„A szabadságot – egy meghatározott eset kivételével – megváltani nem lehet.”

Mi az egyetlen kivétel?

„A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani.” 

Amikor valakinek megszűnik a munkaviszonya, és a megszűnésig nem vette igénybe az összes, időarányosan járó szabadságát, akkor a ki nem vett szabadságot pénzben kell kifizetni részére.

A cikk szerzője: Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd

Forrás: https://erthetojog.hu/